Az Idomár szülő

Az idomár szülőnek sok előnye van. Ezeket persze gyerekként nem értékeljük. Ilyen többek között az, hogy odafigyel gyermeke fejlődésére, teljesítményére. Küzdésre, kitartásra neveli, teljesítményre ösztönzi. Gondoskodó, szabálykövető és szabályt betartató. Következetes és körültekintő.

Ezzel a kiszámítható, magabiztos viselkedéssel nagyon nagy biztonságot ad a gyereknek. Minden gyereknek arra van szüksége, hogy biztonságban érezze magát. Márpedig, ha a szülő kiszámíthatatlan, az a gyereknek nem szabadságot, hanem bizonytalanságot okoz.

Az ilyen szülő mellett nincs sok értelme a hisztinek, játszmának, dacnak. Tűzön-vízen át végigviszi a szabályokat.

Azonban, mint minden szülőtípusnak, neki is vannak hátulütői. Tulajdonképpen csak nézőpont kérdése, hogy a keretbe kapaszkodunk, vagy már szorító korlátként éljük meg.

Az idomár szülő akkor tud igazán dicsérni, amikor az elvárásainak megfelelő teljesítményt produkálta gyermeke. A jó magatartás, jó jegy, alapelvárás. Bajban gyakran hibáztat, nehezen vígasztal.

Probléma esetén a megoldást sürgeti, nincs türelme kivárni a gyermek próbálkozásait. Gyakran kész megoldásokat ad, amiben nehezen viseli az ellentmondásokat.

Jó példát mutat a teljesítményről, de lazítani nehezen tud, és erre nem is tudja megtanítani gyermekét.

Az idomár szülő mellett nevelkedett gyerekek a nagy teljesítményelvárástól folyamatos szorongásban van. Mivel a dicséret gyakran elmarad, ezért nem is tudja, mikor és hol van az elég. Később aztán a felnőtt életben is nehezen hiszi el, hogy már bőven túlteljesített mindent, megpihenhet.

Mit tegyünk, ha idomárokká váltunk?

Nagyon könnyű észrevenni a gyereken, ha szorong. Minden esetben álljunk meg! Figyeljük meg, hányszor tiltunk egy nap és hányszor dicsérünk? Azt is vizsgáljuk meg, valóban szükséges-e minden tilalom és minden elvárás? Mit veszíthetünk vele, ha ez nem teljesül és mit nyerhetünk vele?

Itt is, mint minden más szülőtípus esetében, vizsgáljuk meg a saját szüleinkkel való viszonyunkat. Vajon ők is ilyenek voltak? Mi hogy éltük ezt meg gyerekként? Mit szerettünk benne és mit nem? Lehet következetesnek lenni a szabályokat tekintve, de akkor válik ez elfogadható mértékűvé, ha mellette nem felejtünk el pozitív visszajelzéseket adni, dicsérni.

Figyeljük meg a saját érzelmeinket. Milyen érzések vannak bennünk, ha a szabályok megbillennek, ha valami kiszámíthatatlan esemény történik? Ilyenkor leginkább félünk, és elvesztjük a biztonságérzetünket. Gyakran ez az az érzés, amitől szeretnénk megóvni a gyermekünket. Gondoljuk végig, ő hogyan reagálna spontán a váratlan helyzetekre? Lehet, hogy nem viselné meg, hanem kifejezetten élvezné a gyors megoldást és rugalmasságot igénylő helyzeteket. Valójában a merev szabálytartásra nekünk van szükségünk a saját félelmeink miatt, nem a gyerekünknek. Ha ezt szem előtt tartjuk, könnyebb a megengedés, a bizalom gyakorlása.

Az is lehet, hogy úgy nevelkedtünk, „a gyerekben nem lehet bízni”. Azaz, a mi képességeinkben sem bíztak a szüleink. Most ezt a tanult mintát követjük a szándékunkon kívül. Pedig hogy utáltuk akkor…

Mit tegyünk, ha idomár szülők gyereke lettünk?

A legegyszerűbb, ha elővesszük a listát. Mi volt ennek az előnye? Mit tanultunk, mit értünk el ennek hatására?

Igyekezzünk elkülöníteni a saját vágyainkat szüleinkétől. Ha tisztán látjuk, melyek azok a viselkedések amelyeket tudatosan vagy sem, de a szülői mintát követve tesszük, látjuk majd, melyiket tartjuk meg szívből, és melyiktől válunk meg szívesen, mert már nem szolgálja az éltünket. Legyünk bátrak! Váljunk meg attól, mi már hátráltat. Ez nem befolyásolja a szülői kötődésünket.

Ugyan úgy, ahogy gyerekünk felé, magunk felé is figyeljük meg, mi történne, ha egy elvárás, egy cél nem teljesülne? Mit veszítünk és mit nyerünk vele? Mi történne, ha a szigorú szabályainkon lazítanánk? Mit nyerünk és mit veszítünk vele?

Kérjünk segítséget környezetünkből! Ők hogy látják, szerintük is szorosak a szabályaink? Okoz-e szorongást bennem a saját elvárásaim teljesítése?

Minden nap vegyem számon, miben voltam ma jó? Mit tettem jól? Fókuszáljunk az elismerésre, ne az el nem ért célokra. Minden apró eredményt értékeljünk magunknak, ne csak a nagy lépéseket. A „kevesebb néha több” és a „nincs tökéletes csak elég jó” elve segíthet.

Mindez persze hosszabb önismereti folyamat. Állandó önreflexió vezet a változásokhoz, ami egy idő után rutinná válik és az érzelmek, gondolatok, viselkedések hármasa harmóniában működik tovább.

 

 

 

A weboldalunk cookie-kat használ, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk Önnek! Kérjük, engedélyezze a sütiket, az oldal megfelelő működéséhez, és hatékonyabbá tételéhez.

Süti beállítások Adatvédelmi tájékoztató

Az alábbiakban szabályozhatja a sütiket:

Funkcionális sütik
Ezek a cookie-k növelik az oldal funkcionalitását azáltal, hogy néhány információt tárolnak az Ön beállításairól. Ilyen például a weboldalon kitöltött adatok megőrzése.

Statisztikai sütik
Ezek a cookie-k segítenek bennünket abban, hogy értékeljük weboldalunk teljesítményét, fejlesszük a tapasztalatok alapján az Ön felhasználói élményét.

Közösségi média és marketing sütik
Az Ön böngészési szokásaira, érdeklődési körére vonatkozó adatokat gyűjtő - jellemzően harmadik féltől származó – sütik, amelyek a személyre szabott reklámok megjelenítését teszik lehetővé.

Tájékoztatjuk, hogy a választás eltárolásához egy cookie-t kell használnunk, hogy kegközelebb is emékezzünk, ha ebben a böngészőben nyitja meg weboldalunkat.

Részletek a Cookie-k kezeléséről...