A Szuperszülő

A szuperszülő kiválóan tudja kihangsúlyozni gyermeke érdemeit. Kifejezetten figyel arra, hogy a gyermek teljesítménye dicsekvésre adjanak lehetőséget.

Gyakran próbálja megvalósíttatni a saját álmait vele. Olyan tevékenységre ösztönzi, ami neki kimaradt az életéből, vagy nem sikerült a számára elvárt teljesítmény.

Saját teljesítményét is túlhangsúlyozza, eltúlozza, önmagát tartja a létező legjobb szülőnek. Mindeközben másokat erősen kritizál, leértékel. Gyakran környezetétől is elvárja, hogy őt dicsőítsék. Ha nem így történik, megsértődik. Saját sikerét gyermeke sikerében is méri. Ha a gyermek sikeres, magának is könyveli el.

Mindent jobban tud a gyermeknél és a pedagógusnál is. Ez a viselkedés gyakran sok belső konfliktust és szégyenérzetet okoz a gyermeknek.

Empátiás készsége hiányos. Akkor tudja igazán kimutatni szeretetét, mikor a gyermek jól teljesít. Nagyon nehezen ismeri fel mások érzelmi szükségleteit, leginkább akkor van a gyermekkel, ami kor önmagának szüksége van rá, nem akkor amikor a gyerek igényli.

Figyelmes  gyermekével, vészhelyzetben segíti, de sokszor gorombán, megszégyenítően  utasítja mások előtt is. Kiváltságos teremtménynek képzeli magát, és elvárja az ezzel járó bánásmódot is.

Viselkedése önző, az ő problémái a legnagyobbak. Mindenkitől figyelmet és lojalitást vár, a gyermektől igazán.  Gyakran okolja a gyereket saját problémáiért.

Irigységet érez mások iránt, miközben arra vágyik, őt irigyeljék. Rivalizál a gyermekkel, folyton verseng, mindenben győzni akar. A kritikát nem bírja, megsértődik és elvonul.

Nehéz észlelni magunkon a szuperszülő jegyeit. A szuperszülő nárcisztikus jegyeket viselő ember, aki pont ezért nem megy önismereti helyzetbe. Nem bírja a kritikát, nagyon nehéz elfogadnia a saját felismeréseit is. Ilyen esetekben a környezete tud segítségére lenni a kitartó és főként támogató visszajelzésekkel.

Ha mégis rászánja magát a segítségkérésre, azt leginkább gyermeke „rosszalkodása” miatt teszi. Jó ürügy ez a kezdetekhez, azonban a személyes nyitottság hiánya gyakran megakaszthatja a folyamatot. A terapeuta sem tudja jobban, mint ő.

Mint minden szülőtípusnak, felé is megvan az út. Ha nem hibának és károkozásnak látjuk az ő működését, hanem egyszerűen egy olyan embernek, akinek valami miatt erre a viselkedésre van szüksége, akkor máris sokkal elfogadóbbak tudunk lenni vele. Így enyhül a haragunk, sértettségünk. Segítő hozzáállás lehet az, ha belátjuk, nem szándékosan „rossz” ember, hanem megvan rá az oka. Tegyük fel a kérdést: Mi lehet az oka? Mi motiválja erre a működésre? Bátorítva, kimutatva a szeretetünket és elismerésünket sokkal előrébb jutunk. Ehhez azonban a saját önismeretünk gyakorlására van szükség.