Gyakran felmerül a kérdés, mit kell tenni a családállítás után? Kell-e tennünk valamit, vagy minden megy a maga útján?
Ez is mindenkinél máshogy történik. Ami biztos, néhány hétig nem érdemes beszélni az ott történtekről. Aki nem volt még családállításon, az el sem tudja képzelni, mi az, hogy képviselő, meg hogy hirtelen csak rátör az emberre a zokogás, és aztán minden jó lesz. Az egyéni családállítást még nehezebb elmondani is, nem csak megérteni.
Saját tapasztalatból is mondom, hogy nem minden állítás hozza meg a hatását azonnal. Van olyan, hogy több idő kell a teljes rendeződéshez. Olyan is előfordul, hogy egy átlagos nap hirtelen ránk tör ugyan az a megkönnyebbülés, amit ott, a munka során éreztünk. Esetleg sírni kezdünk látszólag minden ok nélkül. Ez rendben van, a rendeződés jelei.
Ha ésszel nem fogtuk fel az állítást, nem baj. Nem ez a cél. A cél az, hogy a lelkünkben elinduljon a változás folyamata.
Ezért érdemes az állítás alkalmával elhangzott mondatokat mantra szerűen mondogatni magunkban. Főként olyankor, ha azon kapjuk magunkat, „megint a régi mintát követem”.
Pl.: Ha valaki a szüleivel való kapcsolatán dolgozott, és elhangzott az a mondat, „Anya, Apa, én csak a ti gyereketek vagyok, én vagyok a kicsi, ti a nagyok….” akkor ezt a mondatot ismételgetheti magában olyan alkalmakkor, mikor azon kapja magát, hogy ismét a régi viselkedéseket követi szüleivel szemben.