Minden párkapcsolat alapja az a felismerés, hogy a férfinak szüksége van a nőre, mert ez hiányzik belőle, és a nőnek is szüksége van a férfira, mert szintén ez hiányzik belőle. Ha ez a felismerés megvan, és képesek vagyunk odaajándékozni magunkból azt, ami a másikból hiányzik, létrejön a szeretet alapvető formája. Ez az elfogadás nagyon alázatos. Ezen alapul a kapcsolat teljessége és minden más részterülete.
Ha az egyik fél azt gondolja, neki nincs szüksége a másiktól semmire, a kölcsönhatás veszélybe kerül. Ezzel nem csak a kapcsolat rombolódik, hanem a lehető legmélyebb sértést követi el a másikkal szemben.
A párkapcsolatok akkor sikeresek, ha a férfi és a nő elismeri: különbözőek, de mégis egyenrangúak. Ha egyenrangú félként néznek szembe egymással.
A férfi és nő közötti szeretet alapja a gyermek és szülő közti kölcsönös szeretet kell, hogy adja. Ha egy párkapcsolatban nehézségek adódnak, talán a szülő-gyerek kapcsolatunk nincs teljesen rendben. A párkapcsolatban azt szeretnénk elérni, amit gyerekként, szüleinkhez fűződő szeretetben nem sikerült. Mindez akkor sikerül, ha ismét beindul szüleinkhez fűződő szeretet áramlása. A nőnek látnia kell a férfi mögött felsorakozó felmenőket, és velük együtt elfogadni és tisztelni őt, hiszen a férfi az ősök sokaságának összessége; és fordítva, a férfinak az ősökkel együtt kell elfogadnia és tisztelnie a nőt.
A párkapcsolatoknak elsőbbsége van a szülő szereppel szemben. A szülői lét, a párkapcsolat folytatása. A férfi a nőből meríti az apa szerephez az erőt, és a gyermekben szereti felségét is,-és fordítva.
Fontos célja a szülői létnek, hogy a gyermeknek mindazt továbbadják, amit a szüleiktől kaptak.
Ha egy pár különböző kultúrából származik,- legyen ez földrajzi, vagy vallási - minden esetben a nőnek kell követni a férfit. Cserébe a férfi szolgálja a nőiséget. A nőnek kell elköltözni a férfi országába, városába, és felvenni az ő vallását. Vagy, közösen választanak mindkettőtől független, új, harmadik helyszínt otthonul.
Ha valaki ikertestvért választ házastársul, tisztában kell lennie azzal, hogy az ikrek elválaszthatatlanok. Sosem lesznek olyan társak, mint a nem ikrek. Akkor működik ez a kapcsolat, ha elfogadjuk, az ikerség elsőbbrendű a házassággal szemben. Így mi csak másodikok lehetünk a sorban.
Társunk előző kapcsolatai fontos szerepet játszanak a mi közös kapcsolatunkban. Ha ők nem úgy viselkednek ahogy, mi most nem lehetnénk azzal, akivel szeretnénk. Tehát köszönettel tartozunk azért, hogy ő az előző volt, hiszen nélküle nem lehetünk a következők. Az ő vesztesége a mi nyereségünk.
Ha a pár úgy dönt, továbbiakban együtt élnek tovább, gyermeket szülnek, családot alapítanak; ezzel szemben semmilyen szertartás szerint nem kötnek házasságot, az azt jelenti, hogy még keresnek. "Nem te vagy az igazi, még keresek, de addig jó vagy nekem." Ha csak az egyik fél gondolja így, és nemet mond a házasságra, az alapjaiban sérti meg a másikat. Ettől a másik alárendelődik, kiszolgáltatottá válik.
A család dinamikájának szempontjából az előző kapcsolatoknak fontos szerepe van. A szerelem beteljesedésekor olyan kötés alakul ki a pár között, ami elszakíthatatlan. A második kötés csak akkor lehet sikeres, ha elismerik az elsőt. Ha nem ismerik el az elsőt, a második kapcsolatból született gyermek fogja az előző partnert képviselni anélkül, hogy ez szemet szúrna bárkinek is.
Ha ez a gyermek fiú, és az anya előzőjét nem ismerték el, akkor az apjának vetélytársa lesz. A lánygyermek ugyan ebben a cipőben jár majd, nem fogadja el anyját anyának. Rivalizálás folyik majd. Ilyenkor a szülőknek el kell ismerni az előzőt, a gyermeknek pedig ki kell jelentenie: „Ehhez a nőhöz/férfihoz semmi közöm, ő az anyám/apám.” Ilyenkor a gyermek ismét gyermek lehet, lemegy róla a teher.
Általában a gyermek az azonos nemű előző társat képviseli, de ha nincs ilyen, akkor az ellenkező nem felé fordul. Ebben az esetben jelentkezhet a homoszexualitás, és más zavarok.
Mindkét félnek dolga az elismerés. Ha második férj vagy feleség vagyok azért, mert az előző átadta nekem a helyét.
Ha szeretettel bánunk a társunkkal, és tiszteljük a sorsát, a sorsösszefonódását is, tehát a különleges egyéni életét, akkor szeretettel megtaláljuk vele együtt a megoldást is. De a szeretetet gátolhatja a kíváncsiság. Ez sérti a szeretetet, szemben áll a tisztelettel. A szeretet azt is jelenti, hogy teret adok a másiknak, hogy a lelke rátaláljon a saját útjára. Ezért nem szerencsés, ha kétséggel vagy célzással beleavatkozunk.
Egy kapcsolatban mindig érvényesülnie kell a nő-férfi szerep mellett az anya-apa szerepeknek is. De nem egymással. Ha túlságosan eltolódnak a szerepek, vagyis a nő túlságosan gondoskodik a férfiról, ő teremti meg az anyagi biztonságot, - mellette a férfi pl. tanul – akkor az, szülő-gyerek kapcsolat, amiből a férfi előbb-utóbb elkívánkozik egy olyan nőhöz, ahol férfi lehet. Itt a gyermeke volt a nőnek, a nő pedig anyaként gondoskodott a férfiról. Fordítva kicsit más a helyzet, mivel a férfi alapvető igénye és dolga a családfenntartó szerep. Azonban itt is előfordulhat, hogy a nő gyerekszerepbe kerül, és később elkívánkozik a férfi mellől.
A férfiaknak feladatot kell adni. Ha a nő túlságosan erős akar lenni, ahelyett, hogy a férfira bízná magát, a férfi ezzel lealacsonyodik. Elveszti a jelentőségét. A férfi attól férfi, hogy tartja a nőt; ad. A nő attól nő, hogy befogad.
A féltékenység olyan színjáték a párok között, ahol a féltékeny fél tudat alatt meg akar szabadulni a másiktól. Ezzel a „színjátékkal” még az ártatlanságát is meg tudja őrizni.
Ha szakításra kerül sor egy házasságban, majd mégis újra szeretnék kezdeni, annak is megvan a maga titka, hogyan lehet sikeres. Az újrakezdéskor mindkét fél szeretettel és kölcsönösen engedélyezi egymásnak az újrakezdést. Nem térnek többé vissza a régi sérelmekhez, és mindent újra kezdenek. Újra ismerkednek, újra házasodnak ugyan azzal a fénnyel, mint előtte.
A szakítás azonban akkor sikerülhet jól is. Abban az esetben, ha mindketten elismerik a saját 50%-uk a szakításban, és akkor, ha meg tudják köszönni a másiknak azt, amit kaptak az eltelt közös időben. Fontos, hogy átadjuk magunkat ennek a fájdalomnak. Felesleges bűnösöket, okokat keresni, azzal visszafelé néznének, nem előre, amerre az élet áramlik. Ha ezzel a fájdalommal és gyásszal tudnak elválni, megmarad a tisztelet egymás között, mint két különélő szülő.